Zsolt személyemben egy kemény csonthéjas diót kapott. Csonthéjam alkotóelemei: fájdalom, félelem, önbecsülésem hiánya. Dióbélként tudtam a lelki problémáim, de nem kértem segítséget. Idővel már nem csak a lelkem, a testem is fájni kezdett. Amikor először felkerestem megtapasztaltam, hogy nem irányított, nem bombázott kérdésekkel-tanácsokkal illetve nem magyarázgatta problémáimat. Hanem helyette finoman félszavakkal, mosollyal, gesztusokkal, figyelemmel, szakmai alázattal és legfőképpen hittel kezdte bontogatni héjam. A személyközpontú találkozások megalkottak egy újra lélegző diót, aki úgy érezte, hogy jó helyre gurult be. Minden „kemény dió” sorstársamnak ajánlom őt.

Férfiként megtanultam, hogy nem érezhetek és nem panaszkodhatom. Nem létezik nehéz. Zsoltot felkeresve, olyan dolgokról beszélhettem vele bizalmasan, amiről eddig még soha senkivel. Férfiként is elgyengülhetek. Ez felszabadító.

Sok idő telt el, mire bátorságot vettem magamon, és időpontot foglaltam Zsolthoz konzultációra. Félve, idegesen, és kicsit bizonytalanul érkeztem hozzá, amit a bemutatkozásakor teljesen feloldott bennem. Egy nagyon kedves, megértő embernek ismertem meg. Nincs tabu, nincs ítélkezés. Barátság van, együttérzés, meghallgatás, megértés és sok őszinte nevetés. Már az első konzultáció után felszabadultan, boldogabban hagytam el a kis műhelyèt.

A Lèlekzet számomra olyan, mintha hazaèrtem volna. Nem kell a szavaimat megválogatnom, körül ìrnom, mert Zsolt èrti, hogy mit szeretnék mondani. Nincs szükség kertelèsre, bármit megoszthatok vele, nem ìtèlkezik. Nekem ez a szabadság!